Király Ágnes vagyok.
Voltam/vagyok (ilyen sorrendben) kisgyerek, kisiskolás, középiskolás, nappalis hallgató, tanár, feleség, anya, és hála istennek van egy testvérem (mellesleg a leghosszabb kapcsolat az életünkben!), voltam újrakezdő a rendszerváltáskor kikerülve friss tanári diplomával, amit még az elmúlt rendszerben szereztem. Erre csak azt szoktam mondani megtanítottak korcsolyázni, majd rögtön jött a rendszerváltás és bedobtak a vízbe korcsolyával a lábamon, hogy na, most akkor úszni kell.

Ez volt a rendszerváltás.

Megírtam a második diplomámat még stencilezve, számítógépet nem ismerve, PR szakközgazdász post-graduális képzésen.

És elindult az életen át tanulásom. Itthon és külföldön.

Voltam alkalmazott és lettem közel 20 éve a saját magam ura, a saját magam választott, szeretett pályámon: ehhez tanultam itthon és külföldön: okleveles tréner, coach, szervezetfejlesztő lettem.

Közben az USA-ban találkoztam a nonprofit, alapítványi munkával, azt is tanultam és itthon 3 évig voltam a Civitan International alapítvány magyarországi elnöke Göncz Zsuzsa nénivel dolgozva. Itt már erősen jött a segítő munka iránti vonzódásom, és ehhez is sokat tanultam.

Megtapasztaltam a fogyatékos emberekkel való kapcsolódást, az együttműködést, a közös fejlesztő munkát. Mindez irányított tovább a tréneri és coach pályámhoz.

Soha nem volt honlapom, mert kézről kézre adtak. A nagyvállalati, modulszerű vezetői képzéstől eljutva az egyéni fejlesztésekig az Auditól a Pannonhalmi Apátságig. Ez már igazán a saját területem volt.

Ekkor az L. Stipkovics Erika által alapított Személyiségfejlesztő Akadémia felvételijére készültem, 3 éves képzésre közel 60 évesen.
Életem legjobb döntése volt. Jelenleg 3. éves, végzős hallgató vagyok. Az országban és Európa szinten is egyedülálló akkreditált szakmát tanulhattam:

Érzelmi intelligencia- személyiségfejlesztés.

…és itt állok 2 hónappal a záróvizsga után, mely a koronavírus miatt átszerveződött. És nem adom fel! A kapuban nem! Még, ha most a világ is állt meg körülöttem.
2020.08.23-án sikeres záróvizsgát tettem. A Személyiségfejlesztők Országos Egyesületének tagjaként, végzett, 20 éves tréneri, coaching, fejlesztői tapasztalattal, hitelesen állok most előtted.

Megvívtam és megvívom!
Sok évnyi tapasztalattal az asszertivitás, konfliktuskezelés, eredményes kommunikáció…. tanításával volt, hogy megkérdezték hallgatóim: neked mindig sikerül ezt használni? Nem, nem mindig, de soha sem adom fel.

2011-ben, amikor az Egészség- és életvezetési coaching tanulmányaimat befejeztem kaptam egy könyvet egy csoporttársamtól: Jean Shinosóda Bolen: A bennünk élő Istennők. Ennek a könyvnek a belső borítójába ez volt írva:
„Sok szeretettel Áginak, aki a jég hátán is megél és aki előtt nincsen legyőzhetetlen akadály. Kitartás!” – köszönöm ma is Neked kedves csoporttárs!

Rengeteg, millió könyvet ajánlhatnék, de ez jött a kezembe (mert ugye nincsenek véletlenek) és 2011 után ismét elolvasva megtaláltam az én bennem lévő Istennőt (mindenkinek van rá jellemző személyisége, domináns jelleme), aki meghatározza az én személyiségemet és egyúttal utat is mutat a fejlődésemhez. Mert az Istennők végül minden évezredet túléltek, és a görög mitológiában most és velünk vannak, és segítenek.

Ez az én mítoszom, az életem története, ami erre a pályára vitt és ez adja hitelességem, felvállalva az örök tanulást. Mert az istennők (csak bíztatom a férfi oldalt is: vannak bennünk élő Istenek is!) mítoszában is vannak a fejlődésre, a változásra utaló mozzanatok (vírus helyzet – most épp ezt éljük meg, és ha jól csináljuk, akkor rájövünk, hogy ez nem egy váróterem: ez maga az élet!), szóval a végleges gyógyulás előtt az Istenek is megpróbáltak megküzdeni veszteségeikkel, akár emberként is földre jőve, Zeusz, Demeter, Prométeusz…

Ma is köztünk élnek mítoszaikkal és tanításaikkal. Ezen mítoszok két utat is mutatnak a gyógyulás felé: amikor a mélység, a szenvedés a depresszió elmúlik, valami olyasmi történik, mint az Istenek egyesülése, találkozása során: az ifjúság archetípusa visszatér, a tavasz visszatér (hogy ez miképpen történik meg, szakemberek előtt is homályos!), de visszatér. Ahogy múlik az idő, új érzések bontakoznak ki: egyszer csak meghalljuk, hogy énekel a madár, észrevesszük, hogy kék az ég, hirtelen megrendít valaki másnak a szenvedése, aztán kedvünk kerekedik, hogy valami finomat főzzünk, vagy elővegyünk egy régen félretett munkát, egy restanciát, önmagunkat – az érzelmi tavasz finom jelei ezek!
ÉLET! Az előhírnökök jelentkeznek, bennünk (is), ahogy a természetben, csak figyeljünk rá! Életkedv, életösztön, erő, nagyvonalúság, a természet jelei bennünk.
Meglehet ez több is lesz, mint egyszerű gyógyulás! Bölcsességgel gyarapodva kerülni ki a szenvedés bugyraiból. Az ember szenvedése által fejlődni és épülni is képes. Paradox, hogy nélküle viszont nem!

„Akárcsak az istennők, a földi emberek is elfogadhatják, hogy az emberi lélek is ki van téve az évszakok váltakozásának és ezáltal olyan tudásra tesz szert, amely magát a természetet tükrözi. Az ilyen… megtanul tovább élni, bármi történjék, mert tudja: a változó emberi élmények éppen úgy feloldják egymást, ahogyan a tavasz megolvasztja a tél jegét” (Susan Shinoda Bolen: Bennünk élő Istennők)

Csak gyere velem!